Kerti dolgokról

TAVASZI SZÉL UTAT SZÁRASZT, VIRÁGOM, VIRÁGOM… Ennél pontosabban nem lehet a tavaszi munkák kezdetének időpontját meghatározni, hiszen az időjárástól függ, mikor lehet először rámenni a talajra. Ahogy a föld fagya kienged, és a böjti szelek zörgősre szárítják a bokrok alatt az avart, hogy a nárciszok, tulipánok könnyebben felemelhessék a takarót, már lehet készíteni a gereblyét! De a sövény alatt, ahol a sűrűben a sünök, az egyre fogyatkozó békák, a pókok és rovarok hada alussza téli álmát, ne bolygassuk meg a levéltakarót. Jól jön majd később a fészken ülő énekesmadaraknak is, ha a száraz avar zörgése elárulja a közeledő macskát. Az alakító metszést viszont most végezzük el. Ha a sövény belsejében a csúcshajtás visszavágásával villás elágazódásra késztetjük a fagyal, vadszilva, kökény, galagonya, varjútövis bokrait, jó fészkelőhelyeket alakíthatunk ki az énekesmadaraknak. Nyár közepéig aztán ne zavarjuk a költés idején a lakóhelyüket!

A veteményeskert szélén a középkori kolostorkertek mintáját követve, évelő fűszercserjékből ültessünk védősövényt. Az izsóp virágai csalogatják a káposztalepkéket, ha ott éjszakáznak, reggel könnyen össze lehet őket gyűjteni. A zsálya mellé kerüljön a ruta, ami a zsályabokrok tövéről a régi rómaiak szerint a varangyokat, kígyókat elriasztja erős illatával. A kerti kakukkfű, az évelő borsikafű, a levendula is jól szolgál, mivel az illóolajfelhőbe burkolt veteményesben a kártevők nem tudnak tájékozódni. Ezeket a mediterrán cserjéket is ilyenkor metsszük vissza, ha nagyon felkopaszodtak vagy visszafagytak, soha ne ősszel. Különösen a nehéz agyagtalajon lényeges, hogy kihasználjuk a talajmunkákra azt a pár hetet , amikor az őszi ásás rögei a fagy hatására szétmállanak, és a száradó föld, mint a hamu, omlik szét a gereblye érintésére. Ezek a „perctalajok” aztán az első tavaszi eső után újra összeállnak, kiszáradva megrepedeznek, ezért itt a későbbi vetemények helyét is most kell előkészíteni.

A vetési naptárt is érdemes kézbevenni! Ha az oroszlán jegyében jár a hold, és megmozgatjuk a még vetetlen talajt, a gyommagok mind kikelnek.
A bak jegyében, pár héttel később a kis csíranövényeket sarabolással könnyen kivághatjuk, és az így megtisztított talajra vetjük a haszonnövényeket, hogy a gyomlálásra, kapálásra ne legyen gond egy ideig.
Az oroszlán jegyében vetjük el ládába a magokat akkor is, ha kevés van egy fajtából, és szeretnénk felszaporítani. Több éves saját tapasztalatom, hogy ilyenkor egyszerre, és nagyon erőteljesen csírázik minden mag. Lippai János a Posoni kert-ben mintegy háromszáz évvel ezelőtt így ír „Az vetemény magok vetésének üdejérül, és azok kikelésérül”: "Csak nem minden konyhára-való füvek, az kiknek gyökerekkel nem élünk, hóld nevelkedésére leg-hasznossabban véttetnek. Mert ha hóld fogytára vetik, vagy igen későn nőlnek, vagy semmire-kellők lesznek.

Az is gyakran történik, hogy noha az mag szép friss, és jó, hóld nevelkedésére is vetik, de ha az Csillagoknak szerencsétlen, és ellenkező fordulásokra esik vetése: se nem nől, se jót nem várhatni belőlle. Azért Palladius meg-vallya, hogy noha a föld önmagában zsíros, minden fogyatkozás nélkül az mag-vetéshez alkalmatos: de ha az kertész nem vigyáz figyelmetessen, az csillagoknak helyheztetésekre, és köllemetes tekéntetekre, sokszor megcsalatkozik.

Mivel efféle veteményekben két kiváltképpen való eszköz találtatik. Eggyik az gyökere, kinek a földdel vagyon eggyessége, és czimborálása. Másik a földön kívül, úgy mint az szára levelestűl, kinek az levegő éggel. Azért mind kettő igen függ a Napnak, Hóldnak, és több Planéták, avagy bújdosó- csillagok bé- szivárkodó erejektül. Mivel a mi az földben el vagyon rejtve, azt ki- vonsszák: a ki pedig azon kívül vagyon, azt munkálkodásokkal táplállyák. Kévántatik tehát, hogy a kertész ezeknek forgását, amennyiben az ő foglalatosságában szolgálhatnak, hivatallya szerint értse: és amint azoknak a Jegyeknek tekénteti, az Calendariomban fel vannak jegyezve, meg-ismírje….” Nemcsak az csodálatos, hogy ezt az írást ma is olvasni, értelmezni tudjuk amit a jezsuita szerzetes akkoriban vetett papírra, midőn 1664-ben „..szegény Magyar-országban az Pogány eb uralkodott”, hanem az a mélységes természetismeret, ahogy tisztelettel és szeretettel munkálkodott az érseki palota kertjében!

Az egészséges táplálkozás mai hívei is igen jól éltek volna az ő konyháján, hiszen ma jóval kevesebb fajta zöldséget fogyasztunk, mint akkoriban. Álljon itt egy felsorolás, milyen növények voltak a korabeli veteményesben: „Az jó szagú, konyhára és asztalra alkalmatos füvek: Istenfa, üröm, bazsalikom, cipruska, izsóp, levendula, majoranna, citromfű, menta, csombormenta, rozmaring, ruta, zsálya, kakukkfű. Salátáknak, mártásoknak alkalmas füvek: római sóska, közönséges sóska, kapor, ánizs, petrezselyem, zeller, articsóka, spárga, laboda, borágó, kárdi, benedekfű, turbolya, cikória, kalánfű, koriander, sáfrány, kömény, endivia, édeskömény, saláta, galamb-begy, zsázsa, vízitorma, csabaíre, porcsin, tárkony, rukkola, mustár, spenót, káposzta, fokhagyma, vöröshagyma, póré, mogyoró-, metélőhagyma, cékla, torma, paszternák, répa, karórépa, sárgarépa, cukorrépa, retek, bakszakáll. Az földi gyümölcsök: uborka, sokféle dinnye, tök, nyakas tök, borsó, csicserborsó, bab, eper.” Különös, hogy a paprika, a paradicsom, a kukorica, krumpli, napraforgó, a babnak és töknek sok fajtája, amik Amerikából csak később kerültek be hozzánk, mennyire gyorsan elterjedt, és ma a kert területének jóval nagyobb részét uralják, mint az Európában honos növények.

Az is elgondolkodtató, hogy ezek szinte mind talajzsaroló, erősen tápanyagigényes vetemények. Vajon talajaink humusz-tartalmát, kémiai összetételét hogy változtatta meg az utóbbi két-háromszáz év rendkívül intenzív szervestrágya- és műtrágyahasználata? De nem csak a kertben, a konyhában is egyre inkább egyoldalúan eluralkodnak az Újvilág ízei. Ha nem figyelünk, pár év múlva néhány vetőmagtermelő óráscég génmódosított fajtáinak kísérleti ültetvényein takarítják be a totális gyomirtókkal kezelt, halott talajról azt a három- négy fajta növényt, ami a gyorséttermek feldolgozási technológiáját is elviseli!

De térjünk vissza a kiskertbe, ahol a zöldborsó vetése a rituális tavaszkezdő szertartás része. Lippai így ír erről: „Ennek vetésében igen reá köll az hóldnak forgására vigyázni, mert alig találkozik egy kerti vetemény, aki inkább az hóldhoz tartana, mint a borsó. Azért, nem köll őtet újholdra vetni, kiváltképpen az első fertályon, mert sokat virágzik, de kevés gyümölcsöt hoz, főképpen ha igen zsíros földbe vetik, hanem hóld-tölte után mingyárást, avagy az utolsó fertályon, egy kevéssé elébb az újságnál, két-három nappal.” A borsót úgyis legtöbben szakaszosan, kéthetenként vetik, hogy mindig legyen friss termés, érdemes megfigyelni, beigazolódik-e a régi szabály? Persze, ha meleg az április, az érés sokszor összecsúszik, hiszen a borsó nem a napokat számolja, hanem a hőösszeget méri, ha pedig későn jön a meleg, a korai vetés sem garantálja a májusi szüretet. A kertész teszi a dolgát, de az idő a gazda mindenütt…

Lechner Judit

Szelíd védelemről

Zöldséges

Március és április hónapok a vetés, palántázás ideje. Ebben az időszakban a legjelentősebb károkat a palántadőlés okozhatja. Megelőzésképpen a palántanevelő talaj érett komposzt legyen, amelyet kőzetőrleménnyel dúsítsunk, öntözzük be csalánlével, zsurlófőzettel. A palánták locsolásához használható növényi levek lehetnek továbbá: cickafark, kamilla és a tormalé. A talajt a vetés után takarjuk homokkal, amely megakadályozza a túlnedvesedést és a cserepesedést is egyben. Figyeljünk a vetésre, ne legyenek a növények túl sűrűn, és a magok ne kerüljenek túl mélyen a talajba, fontos a gyakori szellőztetés, és kerüljük a túlöntözést. Használható a Koni nevű szer, amelyet a talajba dolgozzunk. Káposztafélék esetében február közepén melegágyi magvetéskor a vetőmagot, különösen, ha saját szedésből származik, csávázzuk fekete eres szárrothadás, és palántadőlés megelőzése érdekében. A káposztaféléknél a kamillát találták hatásosnak a csávázás esetében .

Későbbiekben a szikleveles, és már lomblevelet is fejlesztő palánták talaját gyakran lazítsuk, szellőztessünk. Március vége a hidegágyi magvetés ideje, ekkor hasonlóan járjunk el. Áprilisban már jelentkezhet a lótücsök a palántanevelő helyeken (túltrágyázást kerüljük, érett komposzt használata). Április végén pedig földibolhák okozhatnak súlyosabb károkat. Ellenük riasztó hatású növények: menta, hagyma, saláta, spenót. Csak jól fejlett palántákat ültessünk ki. Sűrűbben öntözzünk, mert kedveli ez a kártevő az alacsony páratartalmat, a talajt fahamuzzuk kártétele csökkentése érdekében.

Csapdázásra sárga ragadós lapot használhatunk. Permetezésre propolisz, ürömtea és a rovarporvirág ajánlott. A paradicsom és a paprika magvetése előtt szintén célszerű a csávázás . A baktériumos varasodás, levélfoltosság és hervadás ellen réztartalmú csávázást használjunk, vagy macskagyökér kivonatot (1 csepp préslé/1liter víz). A palántadőlés terjedését előzzük meg gyakori szellőztetéssel és a fertőzött növényeket azonnal emeljük ki az állományból. A borsó vetőmagot az aszkohitás foltosság ellen csávázzuk réztartalmú szerrel, vagy kamillával.

A száraz, hűvös tavasz esetén elhúzódhat a borsó kelése, ilyenkor a csipkéző barkó elleni védelem szükségessé válhat. Törekedjünk a minél korábbi vetésre, hogy kinőjön a barkó foga alól. A növényeket erősítsük csalánnal. Riasztó növényi levek a barkó ellen: varádics, üröm, paradicsomlevél és a mezei zsálya. Április végén a bab vetése előtt csávázzunk baktériumos foltosság, hervadás és palántadőlés ellen, amelyre a kamilla használható.

A már február végén, március elején elvetett petrezselyem esetében április végén már szedhető zöld, ekkor a lisztharmattal fertőzött leveleket távolítsuk el. Április elején a sütőtök, április közepén az uborka és a dinnye vetési ideje. A vetésére szánt magot csávázzuk baktériumos foltosság, mézgás varasodás, és palántadőlés ellen. A hagyma vetése, illetve a dughagyma ültetése március elejével kezdhető, ebben az esetben is csávázzuk macskagyökér kivonattal a szaporítóanyagot. Március elején a saláta vetése, március végén a kiültetése történhet. A sor- és tőtávolságot úgy állítsuk be, hogy ne segítse elő a peronoszpóra és a szürkepenészes rothadás terjedését. A palántákat ne ültessük mélyre. A fejesedés kezdetén figyeljük az alsó leveleket, ahol ez a két kórokozó először jelentkezik, a fertőzött részeket szedjük le. Április közepétől a peronoszpóra járványszerű terjedése is előfordulhat, emellett levéltetvek okozhatnak súlyosabb károkat.

Gyümölcsös

Március elején, a fák nyugalmi időszakában az ősszel esetleg elmaradt fatisztogatási, ápolási munkákat pótolhatjuk. A besűrűsödött koronarészeket ritkítsuk ki, mert a sűrű korona kedvez a károsítók elszaporodásának, és ez a permetezés hatékonyságát is csökkenti. Távolítsuk el a lisztharmattal fertőzött részeket, és a kaliforniai pajzstetvekkel fertőzött vesszőket. A sebzési felületeket fasebkezelővel kezeljük (Biocera, Fabalzsam, Fadoktor), vagy használjunk természetes anyagokat, mint a faszenet vagy a méhviaszt.

A fán maradt és a földre hullott moníliával fertőzött gyümölcs-múmiákat szedjük össze. Távolítsuk el a lepkék által készített hernyófészkeket (aranyfarú pille) és a petecsomókat (gyűrűspille, gyapjaspille). A fák törzsén és vastagabb ágakon lombosfa fehérmoly bábjai és az almamoly hernyóinak tömege telelhet. A fák törzsén ágakon és a gyökértörzsön a vértetűtelepeket távolítsuk el. Március közepén a kaliforniai pajzstetvek gyérítése céljából gyümölcsfaolajjal permetezzünk, vagy még a rügyfakadás előtt téli hígítású mészkénlével. Ez a kezelés hatásos a vértetvek, a levéltetvek és a takácsatka (gyümölcsfa) ellen is.

Ha sok a rojtos, lisztharmatos rügy a vesszővégeken, akkor téli hígítású mészkénlével a rügypattanáskor vagy azt követően kell védekezni, mert a rügyekben áttelelő gombafonalakat a szer nem képes elpusztítani, ez a kezelés gyéríti a pajzstetvek és a takácsatkák egyedszámát is. Enyhébb tavaszi napokon a varasodás komolyabb fertőzésével számolhatunk. A védekezésnél kombináltan használjunk kén- és réz hatóanyagú szereket.

Áprilisban már a monília is gondot okozhat, ekkor a közönséges levélpirosító almalevéltetű kártétele is megkezdődhet. Levéltetű ellen általánosan használt erősítő, riasztó a csalánlé, de használhatunk más növényi leveket is, mint a fehér üröm főzete, fokhagymalé, zsurló, vagy a varádicsfőzet. Használjuk ugyanakkor ellenük az engedélyezett szereket is. Pirosbimbós állapotban az aknázómolyok (almalevél-aknázómoly, lombosfa-fehérmoly) rajzása megkezdődik. Április végén a kaliforniai pajzstetű hímjeit befogó lapok már kihelyezhetők. Május elejéig a három gombabetegségre fokozottan figyeljünk .

A körténél a védekezés lényegében megegyezik az almával, a zöldbimbós állapotban (április elején) körte levélbolha elszaporodásának megelőzésére legyünk figyelemmel. A vízhajtásokat, károsított részeket távolítsuk el, ne engedjük, hogy a korona besűrűsödjön. Virágzás után, peterakáskor engedélyezett, olajos készítményt használjunk. Az őszibaracknál a nyugalmi állapotban, rügypattanás előtt végzett váltócsapos metszés lényegében a lisztharmat elleni védelmet is szolgálja. A metszés előtt és azt követően is permetezzük le a fákat bordói lével, amely a gutaütés megelőzését, a tafrinás levélfodrosodás és a levéllyukacsosodás elleni védelmet is szolgálja.

Április elején a barackmoly és a lisztharmat elleni védelmet kell megkezdenünk. A tafrina veszélye akkor nő, ha a csapadékos időjárással párosuló lehűlést felmelegedés követi. A tafrina ellen még rügyfakadás ellen használjunk réztartalmú lemosó permetezést, vegetációban már csak mészkénlé használható. Kajszinál a monília ellen nem elegendő összeszedni a gyümölcsmúmiákat, hanem a fertőzött vesszőket is el kell távolítani kb. 10 cm-es egészséges résszel. Lényegében megegyezik a védekezése az őszibarackéval, természetesen tafrina itt nem jelentkezik, és a kajszira nem olyan mértékben jellemző a levéltetű fertőzöttség. A meggy esetében a virágzás alatti csapadékos, nedves időjárás esetén a monília fertőzésre figyeljünk . A szilvánál szintén hasonló a védelem, mint a csonthéjasoknál általában, virágzási időszakában a poloskaszagú szilvadarazsak kártétele okozhat problémát, rajzásukkor varádics-, és ürömteával permetezzünk. Ebben az időszakban már kihelyezhetők a feromoncsapdák szilvamoly előrejelzésre. Dió esetében a rügypattanás előtt és azt követően réztartalmú szerrel, vagy zsurlófőzettel védjük a gombás és baktériumos levél- és gyümölcs-foltosódások ellen.

Szamócát március végén a levélfoltosságok, virágzás kezdetén (április végén) a szürkerothadás ellen védjük réztartalmú szerrel, zsurlóval. A sorokat mulcsozzuk. A szamóca védőnövénye a fokhagyma, permetezésre is használhatunk hagymalevet, amely főként a gombás betegségektől védi a töveket. Málnánál rügypattanás előtt vágjuk ki a fertőzött vesszőket (didimella, elzinoe, gubacsszúnyog). Rügypattanáskor kezdhető a védekezés réztartalmú szerekkel. A későbbiekben a levéltetvek ellen is védelem szükséges. Ribiszkénél rügypattanás előtt a fertőzött vesszőrészeket távolítsuk el (lisztharmat, gubacsatka, kaliforniai pajzstetű, üvegszárnyú ribiszkelepke).

Április elején a levéldarazsak már rajzani kezdenek, és a levéltetvek, a sodrómolyok, a levélfoltosságok, és a lisztharmat okozhat további károkat. Később a levéldarazsak és a köszmétearaszoló hernyói jelentenek veszélyt, amelyek riasztónövénye a körömvirág. A lepkék rajzása feromoncsapdával előre jelezhető. Rajzáskor használható növényi levek a varádics és az üröm. Porzásra fahamu használható. A hernyók ellen több engedélyezett szer közül is választhatunk.Szőlő A nyugalmi állapotban a metszés során eltávolított fertőzött fás részeket mindenképpen meg kell semmisíteni (pajzstetvek, levélatka, molyok bábjai, lisztharmat, peronoszpóra). Rügypattanáskor védekezzünk a korai kártevők ellen, amelyek a következők: kendermagbogár (kőporzás, riasztó: zsálya, üröm, varádics), szőlőilonca (lepkék elleni általános védelem, feromoncsapda előrejelzés), levélatka és gubacsatka (téli hígítású mészkénlé gyérítő).

Rasztik Viktória

Forrás: http://www.biokultura.org/biokultura_folyoiratok/2006/2006_2/zoldkalenda...