Állítólag mindig erről álmodott, hogy túrja a földet. Mikor vidékre költözött és hozta a háztartásba az ollóját meg a borhűtőjét nem sejtettem, hogy ezt komolyan kell venni. Hát úgy kell…

Én inkább vidéki lány vagyok, mint városi, idén húsz éve galgahévízi gyüttment. Hiába hogy a szüleim, nagyszüleim mindig is gazdálkodtak, gyerekkoromat egy tehenészet, egy 1 hektáros biokert és a közeli városi piac háromszögében töltöttem mindent elkövettem, – ahogy a bátyám mondaná – tanultam, hogy dolgozni ne kelljen. Az sem zavart különösebben, hogy itt a közvetlen közelünkben van egy bazi ökogazdaság. Egészen tavaly késő nyárig… amikor is jött Ő a gumicsizmájában és ellentmondást nem tűrően vágta bele a kölcsön ásót a füvesített kiskert fekete földjébe. Rögvest mindenem lett az önellátás, a zöldfűszer, a magfogás és a palántázás. 

A kicsinél is kisebbe kezdtük. Pár tő fűszernövénnyel és 2 tő paradicsommal kb. fél négyzetméteren. Egész nagy sikerrel. Volt bazsalikom, oregáno, petrezselyem, citromfű, zsálya, kakukkfű, levendula, menta. Egész télen kitartott, sőt van, amiből ajándékozás után is maradt bőségesen. És magot is fogtunk. 

Egyetlen szívfájdalmunk, hogy valaki gyorsabban ette le a paradicsomunkat, mint mi. Valami moly-féleség. Idén már mindent tudunk róla és résen vagyunk.

Ezzel úgy éreztük mindent tudunk a kertészkedésről, pláne, hogy a télen még egy Ökogazda OKJ-s tanfolyamot is elvégeztünk kiváló eredménnyel. Egyenes volt az út a magabiztos palántázásig.

Amiből persze semmi nem maradt meg mert hát soványföldbe kellett volna tenni azokat a szerencsétlen magokat, s nem félhomályban szórni a zacskóból 200 db per négyzetmilliméter arányban.

Hát már ezt is tudjuk.

Azért úgy fest, akarták, hogy ne menjen el teljesen a kedvünk a palántázástól, mert 4 azaz négy darab, abszolút életjeleket mutató korai paradicsomunk ott virít, mit virít? Termést növeszt a mini kertünkben.

Na sebaj, megpróbáljuk szabadföldbe, némelyikre rá van írva, hogy kimondottan ellenjavallt a palántázás!

Komoly tervezés, mérés után elkészült a tudományos körökben is helytálló növénytársításokat tartalmazó kertterv – igen az ott a kartonpapíron – majd megkezdődött az eszeveszett szórás, takarás, locsolás, türelmetlen várakozás…

Mit gondolsz kedves olvasó? Kinőtt valami? A hülye koriander, amit nem sikerült megszeretnünk, valamint a tavaly elvetett, majd elhalálozottnak hitt kapor jelent meg véletlenszerű kombinációban és helyeken… 

Biztos a szomszéd macska kikaparta a magokat… Persze, az egészet. Szisztematikusan. Mindet.

Valahogy ez is úgy lett, hogy kaptunk egy kis bíztatást, mert kinőtt a rukkola és a tépősaláta sorában három kis csenevész egyed. Elég is volt, nem csüggedtünk vettünk palántát, amit értünk.

Lett az 5 m2-en: cukkini, padlizsán, szárzeller, paszternák, rozmaringkerítés (12 tő! majd fonunk hintót is...) szamóca, csípős paprika, meg két másik paprika, amiről már fogalmam sincs miféle, paradicsom három féle. Tépősaláta, fejes saláta, lilahagyma, rukkola, kapor, koriander, kamilla mely időközben tisztázatlan körülmények között elhalálozott (Édesapám túl jó volt neki a föld), két féle bazsalikom, két féle petrezselyem, tárkony, menta, snidling, kakukkfű, lestyán, zsálya, citromfű, három féle levendula, oregano, majoránna és a híres köri. 

Rengeteget szüreteltünk a rukkolából és a fűszereket is minden nap dézsmáljuk, meg más is a szomszédságból, s egy jó adag növény fellógatva szárad is. A legnagyobb boldogság mégis a tegnapi első paradicsom, ami beérett. Pár nap és a kisgömböcre hasonlító gigantikus cukkininkról is – ha addig be nem kap minket a házzal együtt – leszedjük az első termést.

Ilyenkor áldottnak érzi magát az ember. Hálás a természetnek és a teremtőnek. Jövőre talán még nagyobb területet hasít ki Balázs az ásójával és talán indulunk a Veteményeskert hőse címért is…

Részletek rövidesen közzétesszük mert bizony keressük a Veteményeskertek hőseit!