A mostani írással szeretném bizonyítani, hogy kicsi helyen, kemikáliák és mérgek nélkül, kevés munkával is lehet bőségesen termő édenünk!

Pont egy éve beköltöztünk a jelenlegi otthonunkba, ami nem mellékesen életem első kertesháza, pici patakkal a végében. Egyértelmű volt számomra, hogy kialakítok majd egy kiskerti részt, mert bár világéletemben társasházi lakásokban laktam, azért szüleimnek volt egy kertjük, amit megműveltünk és ennek szeretete vélhetően már pici gyerekként belém kódolódott.

Persze úgy gondoltam, hogy egy 4 éves és egy 2 éves gyerkőc mellett nem állok neki még ennek is, hanem várok pár évet, de februárban, amikor éreztem a tavasz közeledtét, egyszerűen nem tudtam uralkodni magamon. Kinéztem az első 15 négyzetméteremet, megvettem az ásómat. Amikor nem volt fagy, akkor ástam, amikor fagy volt, akkor olvastam a „kertészeti szentírásomat”, Gertrud Franck Öngyógyító kiskert című könyvét. Persze pont ráfutottam egy sittlerakó helyre, így a 15 négyzetméter alól 2-4 ásónyom mélyről kitermeltem kb. 10 talicskányi sittet. Igyekeztem a legkisebb darabokat is kiszedni. A 15 négyzetméter felásása több, mint 1 hónapig tartott, de nem adtam fel. 

Gertrud Franck a könyvében azt mutatja be, hogy ki kell tudjuk használni a növénytársítás, talajtakarás előnyeit. Egyes növények odavonzzák a jótékony rovarokat, hogy segítsék a beporzást, más növények pedig elriasztják a kártevőket.

Gondosan megterveztem a kiskertet, majd nem is kellett sokat várni és megjelentek az első teremtményeink.

A sorok közé spenótot ültettem, ami vékony kis gyökérzeével porhanyósan tartja a talajt, majd mikor már a mellette levő sorok követelik a helyet maguknak, akkor sarabolás után rajta hagyjuk a talajon és tápanyagként szolgál tovább. A spenótunk így egyrészt étkünk, kapánk és trágyánk. Csodálatos!

A kertet úgy terveztem meg, hogy az elfogyasztott növények helyére mindig került új, így nem hevert parlagon sosem. Ebben a pici részben termett spenót, jégsaláta, ausztrál tépősaláta, római saláta, borsó, gyöngyhagyma, retek. Mindből annyi, hogy jutott a hozzánk vendégségbe érkezőknek és a fagyasztóba is. Ezek letermése óta pedig ontja aparadicsomot, paprikát, sárgarépát, karalábét, bazsalikomot, kaprot, cukkinit és várjuk az édeskömény beérését.

A kiskertben lévő pici magok elültetését és a magok terméssé cseperedését a gyerekekhez hasonlítom. Egy csoda, ahogy fejlődnek. Az pedig, hogy mi hoztuk létre őket, egy megfogalmazhatatlan érzés. Ki kell próbálni!

Már áprilisban felbuzdultunk, és újabb részt hódítottunk meg a kertben, hogy újabb és újabb zöldségeket termesszünk. Aztán júniusban is eljött a még-még-még érzés.

Az újabb részbe került még cukkini, zöldbab, uborka, újzélandi spenót, futóbab, cékla. A 3 bokor cukkini szerintem több 10 kilónyit termett és óriási örömmel tölt el.

Most már szépen kifejlődtek a sütőtökök, épp érlelődnek. Ezeken felül a kínai kel, karfiol, késői karalábé és a kelbimbó várja a szétültetést.

 Persze voltak a kertészkedés során nehézségek is, de majd jövőre jobban felkészülünk ezekre. A karózási technikám hagyott némi kívánni valót. Egy kisebb fajta szél rögvest megfektette a paradicsomaimat. Az uborka háló rá kellett jöjjek, hogy úgy össze tud gabalyodni, hogy elkerülhetetlen a dühroham, vagy a szerencsétlen helyzet által kitörő nevetés. Ráadásul, ha ezt a hálót olyan karóhoz rögzítjük, mint én, akkor persze az is kidől totálisan már csak a felkúszó uborka súlyától is. Kártevőkből is kijutott, de miután a permakultúra miatt az egyes fajták egymástól elég nagy távolságban voltak, így a kártevők és a betegségek nem terjedtek át.

Legelőször a levéltetvekkel harcoltam – meglehetősen esélytelen küzdelem volt, de rájöttem, hogy nagy kárt egyébként ők maguk nem tesznek. Most már beszereztem a kenőszappant, ami használható biokertészkedéskor is, így jövőre már felkészülten várom a harcot. Volt „szerencsém” a lisztharmathoz is. A cukkinit és az uborkát támadta meg. A levelek letépkedése és Em-bio kezeléssel ezt legyűrtük. Most épp valamiféle poloskák szippantják az uborkát és a paradicsomot, de van bőven termés, így hadd lakjanak ők is jól. Volt még káposztabolhánk, de valamilyen ok fojtán eltűntek (lehet a csalánpermetnek hála), pedig zellerem nincs a káposztafélék között (Gertrud Franck arra esküszik).

 Egy darab ásóm van kerti szerszámként és egy permetezőm (csalánléhez, embio-hoz használtam, de szokás teáztatni is a növényeket). Kapálni nem kapáltam, nem is kellett. A talajtakarásnak és a sűrű ültetésnek köszönhetően minimális mennyiségű gazzal megúsztam, a talajtakarás alatt pedig nedves és porhanyós volt a föld. Éppen ezért az ásás után már nem kellett órákat töltenem munkával a kertben. Gyakran erjesztettem csalántrágyát, ezzel tápláltam a növényeket. Ezt mindig nagyon meghálálták. A legnagyobb kihívás a 1,5 méteresre növő paradicsomok karózása volt. Ha nem alkalmatlan gallyacskákkal kezdtem volna... majd jövőre!

 Az év során sokat tanultunk, de ami ennél is fontosabb, rengeteg örömöt okozott mindvégig a kiskert. Télen meg fogom tervezni a következő évi veteményest, még több madarat csalogatok a kertbe és természetesen befedjük az egész veteményest bőven komposzttal, hogy hadd gazdagítsa a talajt. Tavasszal pedig újra indul a teremtés.

Bárki, aki eddig időhiány miatt nem mert belevágni, csak bátorítani tudom. A kertészkedés nem a kemény fizikai munkáról szól, és ekkora területen nem is lehet órák hosszat dolgozgatni, csak csodálni kell és szüretelni.

Ha el szeretnéd kezdeni, akkor érdemes benti komposztálót beszerezni, hogy az őszi és téli zöldhulladékot tavasszal felhasználhasd (kinti komposztálás nem indulna be ősszel a hideg miatt túl gyorsan). Sok sikert és örömöt kívánok!

Forrás: http://www.tudatoslet.hu