Játékunk támogatói, a nyeremények felajánlói:

• Hősünk: Varga Ildi
• A gyönyörű kert helye: Érd
• Kategória: 3. vidéki mini kert

Élet a betonon

Az „igazi élet” fogalmát Nagyszüleimtől, sőt még a Dédszüleimtől is hallottam még igencsak kisgyerekkoromban. Azért indulok ilyen messziről, mert mint mindennek az életben, ennek is meg van a saját sztorija! Az én betondzsungelemnek is, és a paprikáknak, amiket csinos kis szélpörgők díszítenek, mert ugye a családban a legkisebb is kiveszi a részét a „kertészkedésből”. De elkanyarodtam. A kép előttem, amivel kezdtem ily módon néz ki:

Képzelj el egy kendővel gondosan betekert kontyot, ami egy csodálatosan mosolygó Nagymamához tartozik. mellett ott van a kalapos Nagyapa kapával a kezében. Nos, ők ketten görnyedve, jókedvvel azt mondják neked, aki a kis kertésznadrágodban és gumicsizmádban, locsolókannával a kezedben büszkén állsz és segíteni akarsz:
„látod Rózsám! Ez az igazi élet! Gondoskodni, becézgetni, és megosztani másokkal!”

Azt hiszem a kis öregek tudtak valamit!

Az egész tavaly Karácsonykor kezdődött. Lázasan keresgéltem a tökéletes recepteket, a megfelelő hozzávalókkal. Mindenképpen ragaszkodtam, a természet adta lehetőségekhez, ami azt jelentette, hogy sütőtököt, gesztenyét, almát, céklát satöbbit célszerű a „saját érdekünkben” alapul venni. Magával ragadott a kertészkedés, a zöldségek és gyümölcsök milliónyi csodája és elhatároztam, tavasszal nekilátok én is a saját kis zöldségbirodalmam kialakításának. Az elhatározás meg volt, ahogyan még az „idő” is… ennek ellenére megcsúsztam a tervvel. Legalábbis azt hittem. némi kapkodás és aggodalom mellett, miszerint „el kellett volna már két hete ültetni a magokat”, én azért megtettem amit megkövetelt földanyánk súgója. A kis társasházi lakás konyhája és étkező asztala  átváltozott botanikává. Egy kedves barátom zöld csili magokkal ajándékozott meg, mert rajongok a csípősért.

Volt emellett még Kecskeméti, és Balkonparadicsom(sárga), valamint fűszernövények, Bazsalikom, Tárkony, Kleopátra Tűje és árvácska, igaz ezen utóbbi szépségek nem emberi fogyasztásra, csak lélekemelő látványra kerültek felhasználásra. Mivel ez volt életem első önálló növényező projectje, gyorsan megkérdeztem a Nagyit, a szomszéd nagybácsit, és gyakorlatilag mindenkit akinek amióta az eszemet tudom van veteményese, hogy ugyan, mit kell csinálni, és egyáltalán? Elmondták, ennek ellenére némileg elsutáztam a dolgokat. Nem is bíztattak, mikor meglátták a drága kis növénykezdeményeimet kibújni, hogy bármi is lesz belőlük. Ugyanis az történt, hogy túl alacsony műanyagtálkákba ültettem a magocskákat. Kiszúrtam mindnek az alját, hogy elfolyjon a fölösleges víz, sőt le is takartam őket hatalmas papírokkal, hogy jó melegük legyen. A hatás meg lett, nem nyúltak a világba, szépen növekedtek. De a megjegyzések az „öregektől” nem maradtak el. „Nem lesz ezekből semmi!” Nem akartak elkeseríteni tudom én, de mint ahogy lenni szokott, én bíztam a „gyerekeimben” és minden nap szépen elbeszélgettem velük a Világ dolgairól és , hogy milyen klassz lesz amikor ők is a saját levelükkel láthatják majd.

Április végén, amikor a szülinapom miatt el kellett utazzak, beadtam hát felügyeletre a srácokat egy rendkívül takaros Fólia sátorba. Nagyon jól érezték magukat, növekedtek, bár még mindig nem fűztek hozzájuk sok reményt az öreg rutinos kapálók. Én azonban hajthatatlan voltam, és bíztam. Mikor eljött az idő, terepszemlét tartottam  a céges kreatív manager szememmel, a csodálatosan kopár és tiszta betonból megalkotott teraszomon. fellelhető volt ott egy  használaton kívüli fa kutyakosár, balkonládák és műanyagládák. Valódi Kánaán! Sok volt a palánta, nem volt mit tenni, mindent fel kellett használni a cél érdekében. Meg is tettem amit megkövetelt a haza!  A ládákat lyukacsos mivoltuk miatt kibéleltem kartonpapírral, és így töltöttem meg földdel őket, a megfelelő magasságban. A kartonpapír az idő múlásával szépen lebomlott, már alig maradt belőle. Igazán jó szolgálatot tett! A balkonládákkal nem volt különösebb gond, igaz Édesanyám nem szívlelte a tényt, hogy idén nem muskátli, hanem bazsalikom, paradicsom és csili paprika díszeleg benne.

Minden nap egy véget nem érő csodálatos várakozás! Jó dolog, gondoskodni, és tudni, hogy az amit megeszünk tökéletesen természetes. Vegyszerek, és tápoldatok nélküli. A betondzsungelemben is csodás a zöld, sőt kinőttem magam, és a szüleim kertjében némi helyet kapva odaadtam néhány tő paradicsomot. Gyönyörűek a cukkínik és a tökök mellett. Az alig 5 nm-es kis kertben.

Örülök, hogy kiálltam a kis csemetéim mellett, mert most csodaszép termő növényekké nőtték ki magukat, mindenki nagy meglepetésére és örömére. A betondzsungel szépen termő vidékké változott. A tetűket és a kertben levő csigákat, néhány napig áztatott cigarettacsikkekkel és kávézaccal tartom távol, igencsak kellemes sikerrel :-)

Varga Ildi, Érd

Képek:

< Vissza a játék főoldalára